17.rész

Megjöttem az új résszel! MissMe készítette az új fejlécet,amit még egyszer nagyon köszönök, nekem személy szerint nagyon tetszik, és kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok, szóval nyugodtan osszátok meg velem. :) A következő részt illetően, elnézést, ha egy kicsit késni fog, de utazom el a jövő héten, és nem igazán lesz időm, de igyekszem, ahogy csak tudok. Ez a rész remélem elnyeri a tetszéseteket, a kommenteket és pipákat várom. Jó olvasást! 
Megan H. 

HARRY SZEMSZÖGE

Borzasztó fejfájásra ébredtem. Amint felültem, vissza is kellett feküdnöm miatta. Nem igazán emlékszem mi történt tegnap. Várjunk, hol vagyok? Körbenéztem és megkönnyebbülten sóhajtottam. A kis kuckómban a turnébuszon.

- Hé, srácok! Felkelt! – kiáltotta Liam, majd elhúzta a kicsi ablakokat takaró függönyöket. Nyűgösen a fejemre húztam a takarót.

- Kapcsold le! – motyogtam bele a párnába.

- Harry, nem tudjuk lekapcsolni a napot – gúnyolódott Louis.

- Van néhány kérdésünk, amit fel akarunk tenni neked – ült le Liam.

- Hol van Austin? – kérdeztem, figyelembe sem véve, amit Liam mondott.

- Niall ágyán alszik – lépett be Zayn is. – Ne aggódj, az alsó fokon.

- Hol voltál az éjszaka? – kérdezte Liam.

- Hát… - próbáltam visszaemlékezni. Kis gondolkodás után beugrott, de nem akartam elmondani nekik, bár látva az arckifejezéseiket, tudtam, hogy ezt nem úszom meg egykönnyen.  – Hát… izé, ebben, az izéban… klubban – motyogtam, a takaró szélét piszkálva.

- Mi történt abban a klubban? – vonta össze a szemöldökét Niall.

- Nem tudom, nem emlékszem. Volt egy ember, és odajött hozzám, aztán…

- Megütött, mielőtt hívta a paparazzikat, akik készítettek rólad több száz képet, és a kérdéseikre pedig totál részegen válaszoltál – összezavarodtam. – Felhívtad Zaynt, aki kiderítette, hol vagy – folytatta. – Kidobtuk Austint Perrienél, hogy meg tudjunk keresni téged. Perriet megint zaklatták Austin szülei, de mi kimentettük, és visszajöttünk a buszhoz. Austin megint nagyon rémült volt.

 - Még mindig az? – aggódtam.

- Nem tudom, felkelt párszor az éjszaka folyamán a rémálmok miatt. Azt nem mondta el, miről álmodott, rögtön visszaaludt – magyarázta Niall. Bólintottam, iszonyúan éreztem magam, és nem csak a fejfájás miatt.

- Sajnálom, csak a gyűlölködők hozták ezt ki belőlem, és csak kicsit le akartam lépni – hajtottam le a fejem.

- Harry, jöhettél volna hozzánk – bokszolt vállba Louis.

- Liam apu! Éhes vagyok – hallottam egy halk, édes hangot. Austin dörzsölte a szemét, a régi mackóját szorongatva. A szívem szakadt meg. Hogy lehettem ennyire önző? Csak magamra gondoltam. Hogyan érezhették magukat a fiúk, mikor rájöttek, hogy a barátjuk kiosont a turnébuszból, a hülye utálat miatt!

- Oké, Szívem, csináljunk pár palacsintát – kapta fel a Liam a kislányt. Austin nem is nézett rám, csak Liamhoz beszélt.

- Remélem nem fél tőlem, mondd, hogy nem fél tőlem – mondtam, a könnyekkel küzdve. A fiúk azt mondják, ő az én lány változatom. Nem akarok megváltozni, szeretem a kicsi lányomat.

- Nem tudom, ki kell deríteni – ment oda Zayn Austinékhoz. Mindenki elhagyta a szobát, egyedül maradtam. Megtöröltem a szeme, majd leugrottam az ágyról. Először meg kellett kapaszkodnom valamiben, különben elestem volna, de miután visszanyertem az egyensúlyomat, odamentem a többiekhez. Mindenki jó kedvű volt, már messziről hallatszott a nevetésük.

- Jó reggelt, Austin! – mondtam, kissé elcsendesítve a fiúkat. Nézett egy darabig, majd odafutott hozzám, és megragadta a pólóm alját. Leguggoltam elé, és vártam, hogy mit szeretne mondani.

- Jó reggelt, apu! – mosolygott, majd megöltet apró kezeivel. Hatalmas vigyor terült el az arcomon. Boldogan felkaptam, és megpusziltam a homlokát.

- Hé, Harry, Paul mondott valamit egy találkozóról. Egy hatalmas épületben lesz megtartva, láttam róla képet, nagyon király! – mesélte Louis izgatottan, de én csak megforgattam a szemem.

- Ez nagyon jó, Lou – mondtam.

- Azt gondoljuk, hogy talán van valami köze, ahhoz, ami tegnap este történt – kezdte Liam, a fejfájás, ami pedig egy kis időre eltűnt, visszatért. – Feküdj le, keresek aszpirint – leültettem Austint a kanapéra, és a karfán heverő kis pokróccal betakartam.

- Szerintem ki fog dőlni, és elalszik – kiabált Niall.

- Niall, halkabban! – fogtam be a fülem.

- Suttogok – üvöltötte még hangosabban. Liam visszajött, a kezében egy pohár vízzel és a gyógyszerrel. Bevettem, majd el is aludtam.