3.rész

Helló! Meghoztam a 3. részt, ami már sokkal hosszabb, mint az előző volt. Egy kicsit nehéz volt fordítani, mert sok volt benne a szóismétlés, amit próbáltam kikerülgetni, remélem sikerült. Nagyon örülnék a pipáknak, véleményeknek és a feliratkozóknak. Jó olvasást! :)Xx

Hangokra keltem.

- Annyira aranyos!

- Hogyan tudna Simon nemet mondani?

- Mindenképpen meg kell tartanunk őt.

- Előre látom, hogy Harry el fogja rontani őt.

Kinyitottam a szemem, és megláttam, hogy a fiúkat ágyamon ülnek, és bámulnak engem. Éreztem, ahogy Austin szuszogott a karomban.

- Reggelt, Haz! - köszönt Louis.

- Reggelt! – motyogtam álmosan.

- Fel kell kelnünk! Emlékszel? – kérdezte Liam, én pedig egy értelmetlen fejjel válaszoltam – Simon beleegyezése – mondta unottan.

- Oh, tényleg! – Ránéztem Austinra, aki még békésen aludt a kezemben. Önkéntelenül mosoly kúszott arcomra – Annyira aranyos – mondtam, a fiúk száját pedig egy halk kuncogás hagyta el. Niall elvette tőlem a kislányt, így el tudtam menni felöltözni. A fürdőben voltam, mikor meghallottam Austin csilingelő hangját.

- Hol van Hazza apu? – kérdezte, mire megint csak elmosolyodtam.

- Nemsokára visszajön – válaszolta Niall. Gyorsan magamra kapkodtam a maradék ruhámat, majd visszasétált a szobámba. Austin feltartotta a kezeit, jelezve, hogy vegyem fel őt. Felemeltem, majd az ölembe ültettem.

- Kapott enni? – Niall bólintott. A srácok beszélgettek, míg én próbáltam Austint nevetésre bírni. Megérintette a hajam, majd egy „Whoa” hagyta el a száját, mire én felnevettem. Játszani kezdett a hajammal. Megragadtam a karját, és lengetni kezdtem a levegőben, ő pedig kuncogni kezdett. Bingó!

- Azt kell mondanom, ti ketten jöttök ki a legjobban – mondta Zayn, és igazán jól esett a kijelentése, így elmosolyodtam. Austin megcsípte a gödröcskéimet, miközben ő is mosolygott, így óvatosan én is belecsíptem az övébe. Csak akkor fedeztem fel, hogy neki is vannak.

- Ti ketten elválaszthatatlanok vagytok. Soha nem hagyjuk, hogy Simon elvegye őt tőlünk! – kiáltotta Louis. Austin furcsán nézett Louisra, ezért mindenki nagy nevetésben tört ki.

- Induljunk – tanácsolta Zayn. Bólintottam, és az ajtóhoz sétáltam. Louis önként felajánlotta, hogy vezet, így most nem kellett ezen veszekednünk. Austint az ölembe ültettem, és becsatoltam magam. A vékonyka testét szembe fordítottam magammal. Megfogtam a kis karjait, és játszani kezdtem velük.

Besétáltunk Simon irodájába. Ő éppen a – azt hiszem – teáját szürcsölgette, majd ránk emelte tekintetét. Mikor észrevette Austint a karomban, a szemöldöke egybeszaladt.

- Ki ez? – kérdezte a csöppség felé bökve.

- Nos, pont ezért vagyunk itt – mondta Liam.

- Azért, hogy megkérdezzétek, ki ő?

- Nem! Nem azért! Tudjuk ki ő! – magyarázta Niall, én pedig próbáltam visszatartani a nevetésem.

- Eláruljátok nekem? – kérdezte Simon türelmetlenül.

- Ő Austin – szólaltam meg most én – A buszmegállóban találtam. Egyedül – magyaráztam. Simon bólintott. Eltakartam Austin fülét, és folytattam. – A szülei elhagyták őt – elemeltem a kezeimet a kicsi fülétől.

- Miért vagytok itt? – kérdezte értetlenül.

- Arra gondoltuk adoptáljuk – válaszolt Louis. Simon helyeslően bólintott.

- Oké, fiúk. Megkaptátok a belegyezésemet – azt hittem kiugrok a bőrömből – Csak igent tudok mondani, mert így azok az emberek, akik beképzeltnek tartanak titeket, talán megtisztelnek majd – megköszöntük Simonnak, és leírhatatlanul boldog voltam abban a pillanatban.

A hivatalos adoptálás után visszamentünk a lakásunkba. Leültettem Austint, de rohangálni kezdett, igaz sokszor elesett, de nem nagyon érdekelte. Mi boldogan néztük őt.

- Nem felejtettünk el valamit? – kérdezte Louis. Gondolkodni kezdtünk.

- A méltóságodat?

- Hajápolási termékeket?

- Toy Story maratont?

- Nandos, akciós csirke szárnyak, sült krumplival, és kólával elvitelre? – mindannyian Niallra néztünk. – Mi van? Zayn hajápolási termékeket mondott!  - védekezett Niall.

- Nos, Harry pedig azt mondta, hogy Louis méltóságát – állt ki saját magáért Zayn is.

- Liam pedig Toy Story maratont! – keltem a saját védelmemre.

- Srácok! Arra gondoltam, hogy elfelejtettünk ruhákat venni – mondta Louis, mire mindannyian egyetértettünk abban, hogy Tommonak igaza van.

Sikerült eljutnunk a plázába. Louis mindannyiunkat különböző üzletbe küldött. Miután Austinnak vásároltunk, persze magunknak is beújítottunk pár új ruhát. Én fogtam Austint, míg Louis felsőket keresett nekem, és mindegyikre, amit mutatott rábólintottam.

- Hazza? – szólt Austin, én pedig kíváncsian ránéztem.

- Igen, Szerelmem?

- Fáradt vagyok – dörzsölte meg a szemét.

- Nyugodtan aludj el Kincsem. Nemsokára már az ágyban leszel. – mondtam neki, ő ráhajtotta a fejét a vállamra és lehunyta szemét. Ringatni kezdtem, és előre-hátra lépkedtem, hogy könnyebben elaludjon. Hallottam, halk szuszogását. A fiúk lassan befejezték a vásárlást. Kisiettünk a plázából, kint a paprazzók és a rajongók vártak. Meglepődtem, hogy Austin nem ébredt fel a sikongatásokra és a kiabálásokra. Mindenki arra volt kíváncsi, hogy kit tartok a kezemben, de nem válaszoltam, csak beültem az autóba.

Hazamentünk, átöltöztettem Austint az új pizsamájába, majd lefektettem az ágyba. Megpusziltam a homlokát, a fiúk bejöttek és ők is ugyanúgy cselekedtek mint én, majd kimentek a szobából. Én is átvettem a pizsamám, és befeküdtem Austin mellé. Alaposan megnéztem, hogy nem fog e leesni, majd átöleltem, és lassan én is álomba szenderültem.

2.rész

Sziasztok! Meghoztam a második részt, ami nagyon rövid. :/ Nincs sok hozzáfűznivalóm, remélem tetszeni fog. :)Xx

- Annyira aranyos! – mondta Louis. Bólintottam, s tekintetem a karomban szunyókáló Austinra vezettem.

- Egyetértek – mondta Zayn.

- Egy angyal – mondták mindketten, a lelkemmel pedig örömtáncot jártam. WOOP!

- Köszönöm! – mondtam boldogan. Nevetni kezdtek. Austint óvatosan lefektettem az ágyamba, majd lementem a fiúkhoz, és az Ellen Showt kezdtük bámulni. Sok interjún vettünk már részt, de a nagy álmunk, hogy Ellennél szerepelhessünk.

- Holnap el kell mennünk vásárolni Austinnak. – mondta Louis, mi pedig egyetértettünk vele.

- De először el kell mennünk Simonhoz, és engedélyt kell tőle kérnünk, hogy mi lehessünk hivatalosan a nevelői. – mondta Liam. Oh, igen.

- Igaz – mondtam – Vajon, Simon mit fog szólni hozzá? – gondolkoztam el.

- Talán nem fogja érdekelni, hiszen azzal sem foglalkozott, hogy Louis és Harry képeket töltöttek fel egymás fenekéről a twitterre, így az egész világ megcsodálhatta a hátsójukat. – mondta Zayn, tekintetét köztem és Louis között kapkodva.

- Nos, az egy teljesen másik sztori. – mondtam.

- Igazad van – motyogta Niall.

- Te csak ne beszélj, mert volt egy kép a te popsidról is! – Louis.

- Legalább nekem nem az egész fenekem volt! – érvelt Niall.

- Fiúk! Ne most játsszátok az idióta játékotokat! Mindegyikőnknek nehéz napja volt. Egy gyerek is lakik velünk. Nincs több meztelenkedés Harry, felfogtad? – fegyelmezett minket Liam. Sóhajtottam és bólintottam, jelezve, hogy nem fogok meztelenkedni. Mindegyikőnk egyetértett abban, hogy le kéne feküdnünk, mert másnap hamar fel kell kelnünk… 

1.rész

Helló! Mielőtt bárki elkezdené, hogy lopom a történetet, kértem engedélyt a lánytól, aki valójában írja. A fordítás közben hagytam ki, és írtam hozzá mondatokat, de a lényeg ugyanaz. Pipáljatok, írjatok véleményt, és iratkozzatok fel! Nagyon boldog lennék. Ja, és ezt még a "Caroline" időszakban írták, de én Caroline helyett Taylort írtam bele... Nem húzom tovább a szót, jó olvasást! :)Xx

-Harry! – kiáltott Louis a földszintről. Felsóhajtottam,  feltápászkodtam az ágyról, majd egy szál boxerben lebattyogtam a konyhába, ahol a fiúk tartózkodtak.

- Igen, Uram? – mondtam tréfásan, de barátom csak megforgatta a szemét.

- El tudsz menni vásárolni?  kérdezte, mire az állam a földön koppant. Komolyan?

- Miért nem tudjátok ezt ti elintézni? – tiltakoztam.

- Azért, mert Niall felvásárolná az egész boltot, Liamnak twitcamja lesz, Zayn randizni viszi Perriet, nekem pedig Skypos randim lesz Eleanorral. – magyarázta, majd belekortyolt a kezében szorongatott bögrében lévő tejbe.

- Jó, de legközelebb nem én megyek! – felmentem a szobámba, majd magamra kaptam egy sima fehér pólót, egy farmert és egy fehér Convers cipőt. Felkaptam a kulcsaimat, kisiettem a házból és bepattantam az autómba. Döcögni kezdtem a hipermarket felé, ahol természetesen a paparazzik már vártak rám. Meglepetésemre csak négy vérszívó ácsorgott a bevásárlóközpont előtt.

„HARRY, HARRY IDE!”

„HARRY GONDOLKOZTÁL MÁR AZON, HOGY VISSZASZEREZD TAYLORT?”

„HARRY, UTÁLOD A HAJAD?”

Taylort? Nem! Figyelmen kívül hagytam, minden idióta kérdést, csak besétáltam a boltba, és megvettem mindent, amire szükségünk van.

Kiléptem az áruházból, és azon kezdtem törni a fejem, hogy hová parkoltam. Amint megláttam, elkezdtem a kocsi felé venni az irányt, mikor valami különösre lettem figyelmes. Egy kislányt láttam a buszmegállóban ücsörögni. A földet pásztázta, rövid lábait pedig ütemesen lóbálta. Elhagyatottnak és magányosnak látszott, így odasiettem hozzá. Leguggoltam elé, a haja az arcába lógott, de úgy vettem észre, hogy figyel rám. Rám nézett.

- Kérlek, ne bánts, mint ahogyan anyu és apu – mondta ijedten, mire én összeráncoltam a szemöldököm.

- Nem akarlak bántani, Édesem. Hol vannak a szüleid? – kérdeztem lassan.

- Nem tudom. Azt mondták, egy egész napos buliba mennek, és én nem maradhatok otthon. – mondta aranyosan.

- Ezért hagytak itt? – kérdeztem.

- Azt mondták: „Nőj fel egyedül!” Mit jelent ez? – kérdezte ártatlanul. A szívem szakadt meg. Milyen szülők az ilyenek?

- Semmit. Mi a neved, Drágám? – kérdeztem megint.

- Austin, Uram. – Uramnak hívott. Oké, tehát a szülei fiú nevet adtak neki.

- Tudod, hány éves vagy?

- Hájom – mondta, kezével hármat mutatva, jelezve az életkorát. Elmosolyodtam és bólintottam.

- Kövess engem! – mondtam. Bizonytalannak tűnt. – Ígérem, nem bántalak. – nyugtattam meg.

- Kisujj eskü? – nyújtotta felém kisujját.

- Kisujj eskü. – mondtam, és megráztam vékony kisujját, az én ujjammal. Elmosolyodott, majd leugrott a padról. Felnyújtotta a kezeit, hogy vegyem fel. Felnevettem, majd karjaimba zártam, és felemeltem kis testét. Nevetni kezdett, én pedig elindultam a kocsi felé.

- Hová megyünk, Uram? – kérdezte, mire én felkuncogtam.

- Hívj Hazzának, és most bemutatlak téged a bandatársaimnak – arra gondoltam, adoptálom a kis aranyost.

- Hazza? Furcsa neved van. – mondta, mire én nevetni kezdtem, és ez őt is kuncogásra kényszeríttette. Kinyitottam a kocsiajtót, és óvatosan beültettem őt, majd becsatoltam az övét. Vennem kell egy neki egy gyerekülést, a biztonsága érdekében. Én is beültem a kormány mögé, beindítottam a motort és robogni kezdtünk a lakás felé. Bekapcsoltam a rádiót, ahol a Live While Were Young-ot játszották. Austin elkezdett énekelni, vagyis csak össze-vissza mondogatta a szavakat, miközben dúdolt. Neki egy másik dalt kellene énekelnie, ugyanis ezt nem neki találták ki… Nevetve parkoltam le az autót. Kiszálltam, kinyitottam Austin ajtaját, kicsatoltam, majd a felemeltem pehelysúlyát. Felnyitottam a csomagtartót, és a szatyrokat is a kezembe vettem. Kinyitottam a bejárati ajtót, mire az összes fiú felém kezdett futni, de rögtön megálltak, mikor meglátták a kezemben a kislányt.