18.rész

Hellóka, itt is vagyok! Nincs sok hozzáfűznivalóm, a következő rész nem tudom mikor lesz fent, igyekszem vele. Jó olvasást kívánok! Megan H. 

- Jaj ne, Austin! Nem tudlak elkapni! – tettem úgy, mintha alig kapnék már levegőt, és nem tudnám megfogni. Folyamatosan nevetett, miközben körbe-körbe rohangált a szobában, azt hajtogatva, hogy „Kapj el, ha tudsz, apu!”. Megálltam, felkaptam, és megforgattam a levegőben, amitől még az előbbinél is hangosabban nevetett.

- Utálom magam, amiért elrontom ezt az aranyos pillanatot, de Meet and Greetre kell mennünk, Haz – sétált be a szobába Louis, és miközben beszélt, nem nézett rám, hanem a TV kikapcsolásával volt elfoglalva.

- Apu, én játszani akarok! – biggyesztette le a száját Austin.

- Játszhatunk később is, oké? – pusziltam meg az arcát, majd letettem a földre. Ettől máris felvidult, majd megragadta a kezemet, és a fiúkkal együtt kimentünk az autóhoz. Beültettem a kislányt a gyerekülésbe (végre szereztem egyet), majd elindultunk. Útközben Austin elaludt, valószínűleg kifáradt a sok szaladgálásban.

- Alig várom, hogy találkozzunk a rajongókkal! – bokszolt egyet a levegőbe Niall.

- Én is, végre találkozhatok más emberekkel rajtatok kívül – piszkálgatta a körmét, komoly arccal Louis. A srácokkal egyszerre mordultunk fel, Tommo pedig ránk mosolygott, amivel csak annyit mondott, hogy ez egy vicc volt, amit persze mindannyian tudtunk.

- Itt vagyunk – sóhajtott Liam, én pedig automatikusan az ablak felé fordultam. Egy hatalmas épület elé parkoltunk. Óvatosan kivettem Austint a kocsiból, és a karjaimban vittem be az építménybe.

- Végezetül pedig ott látjátok a színpadot, ahol majd dedikálni fogtok – fejezte be végre a srác, aki megmutatta nekünk a helyet. Már olyan sokat álltunk, hogy belefáradtunk. Mikor elfoglalhattuk az öltőzött, gyorsan elnyúltam a kanapén, Austint a hasamra ültettem, a fejét pedig a mellkasomra hajtotta.

- Mennyi időnk van a kezdésig? – kérdezte Zayn.

- Körülbelül egy óra – válaszoltam csukott szemmel. Próbáltam elaludni egy kicsit, hogy frissebben találkozhassak a rajongókkal.

- A hasadra süt a nap, Harry! – suttogta Louis. Morogtam, majd kinyitottam a szememet, és felfedeztem, hogy nem a lakásunkban vagyunk. – Itt az idő, hogy megismerjük a rajongókat – bólintottam, majd felültem, és akkor vettem észre, hogy Austin nem volt ott. Mikor megkérdeztem Louist, azt válaszolta, hogy Liammel elmentek, hogy elvégezzék a dolgaikat. Kimentünk a többiekhez, akik izgatottan várták, hogy találkozzunk a fanokkal. Felvettem Austint, egy puszit nyomott az arcomra, és jó reggelt kívánt.

- Jó reggelt, Muffin!

- Oké, srácok mehettek – jött oda hozzánk egy fiatal fiú. Amint meglátott minket a lányokból álló tömeg, hatalmas sikításban törtek ki. Leültünk a nekünk kikészített székekre, Austint pedig az ölembe ültettem. A testőrök felengedték az első csoportot, akik miután megkapták az aláírást Louistól, felém nyújtották a papírjukat, majd mikor végeztünk, mentek Zaynhez.

- Úristen! Annyira aranyos – mosolygott egy rajongó az ölemben nagy szemekkel figyelő kislányra célozva.

- Cuki –mondta egy másik lány kevesebb beleéléssel. Rámosolyogtam, majd aláírtam a CD-jét. Kikapta a kezemből, majd már Zayn előtt állt. Miután ő végzett megköszönte, és szépen kivette a kezéből. Mi baja van?

- Apu! Annak a lánynak van egy mackója! – csapta össze a tenyerét boldogan Austin.

- Igazából ez a mackó a tiéd – adta oda a rajongó a szőke csöppségnek. Ő rögtön megölelte a plüssöt, majd az ölébe ültette, mint ahogyan én is tettem vele.

- Köszönjük – mosolyogtam rá őszintén, ő bólintott, majd továbbment a mellettem ülő sráchoz. Nem tudom milyen hosszú volt ez a találkozó, de a végére alig éreztem a kezeimet. Elbúcsúztunk a rajongóktól, majd összeszedtük az öltözőben hagyott cuccainkat és már az autóban is ültünk. Most van egy kicsi szünetünk, amíg itthon lehetünk pár napot, de nemsokára újra bele kell vágnunk a turnézásba.

- Mindannyian készen vagytok? – nézett bele a visszapillantó tükörbe a sofőr. Egy bólintással jeleztük, hogy mehetünk. Útközben mindannyian Austint hallgattuk, mert egész végig az új barátjával beszélgetett. Elképesztően aranyosnak találtam.

- Mikor hazaérünk, az első dolgom az lesz, hogy belefekszek egy forró vízzel teli kádba – csukta be Liam a szemét. Nekidöntöttem a fejemet az ablaknak, és figyeltem mi történik az autón kívül, amitől megint nagyon álmosnak éreztem magam.

Mikor hazaértünk Austint magára hagytam egy kis időre a barátjával, amíg átöltöztem kényelmes ruhákba.

- Fáradt vagy, babám? – feküdtem le mellé. Bólintott, majd felnézett rám.

- Apu.

- Hmmm?

- Hol van a mackóm? – felültem, majd körbenéztem a szobában. A földön hevert, felkeltem, és odavittem Austinnak.

- Jobb így? – bólintott. Megpusziltam a homlokát, megvártam amíg elalszik, majd én is átmentem a szobámba. Ez a dedikálás nagyon kifárasztott