3.rész

Helló! Meghoztam a 3. részt, ami már sokkal hosszabb, mint az előző volt. Egy kicsit nehéz volt fordítani, mert sok volt benne a szóismétlés, amit próbáltam kikerülgetni, remélem sikerült. Nagyon örülnék a pipáknak, véleményeknek és a feliratkozóknak. Jó olvasást! :)Xx

Hangokra keltem.

- Annyira aranyos!

- Hogyan tudna Simon nemet mondani?

- Mindenképpen meg kell tartanunk őt.

- Előre látom, hogy Harry el fogja rontani őt.

Kinyitottam a szemem, és megláttam, hogy a fiúkat ágyamon ülnek, és bámulnak engem. Éreztem, ahogy Austin szuszogott a karomban.

- Reggelt, Haz! - köszönt Louis.

- Reggelt! – motyogtam álmosan.

- Fel kell kelnünk! Emlékszel? – kérdezte Liam, én pedig egy értelmetlen fejjel válaszoltam – Simon beleegyezése – mondta unottan.

- Oh, tényleg! – Ránéztem Austinra, aki még békésen aludt a kezemben. Önkéntelenül mosoly kúszott arcomra – Annyira aranyos – mondtam, a fiúk száját pedig egy halk kuncogás hagyta el. Niall elvette tőlem a kislányt, így el tudtam menni felöltözni. A fürdőben voltam, mikor meghallottam Austin csilingelő hangját.

- Hol van Hazza apu? – kérdezte, mire megint csak elmosolyodtam.

- Nemsokára visszajön – válaszolta Niall. Gyorsan magamra kapkodtam a maradék ruhámat, majd visszasétált a szobámba. Austin feltartotta a kezeit, jelezve, hogy vegyem fel őt. Felemeltem, majd az ölembe ültettem.

- Kapott enni? – Niall bólintott. A srácok beszélgettek, míg én próbáltam Austint nevetésre bírni. Megérintette a hajam, majd egy „Whoa” hagyta el a száját, mire én felnevettem. Játszani kezdett a hajammal. Megragadtam a karját, és lengetni kezdtem a levegőben, ő pedig kuncogni kezdett. Bingó!

- Azt kell mondanom, ti ketten jöttök ki a legjobban – mondta Zayn, és igazán jól esett a kijelentése, így elmosolyodtam. Austin megcsípte a gödröcskéimet, miközben ő is mosolygott, így óvatosan én is belecsíptem az övébe. Csak akkor fedeztem fel, hogy neki is vannak.

- Ti ketten elválaszthatatlanok vagytok. Soha nem hagyjuk, hogy Simon elvegye őt tőlünk! – kiáltotta Louis. Austin furcsán nézett Louisra, ezért mindenki nagy nevetésben tört ki.

- Induljunk – tanácsolta Zayn. Bólintottam, és az ajtóhoz sétáltam. Louis önként felajánlotta, hogy vezet, így most nem kellett ezen veszekednünk. Austint az ölembe ültettem, és becsatoltam magam. A vékonyka testét szembe fordítottam magammal. Megfogtam a kis karjait, és játszani kezdtem velük.

Besétáltunk Simon irodájába. Ő éppen a – azt hiszem – teáját szürcsölgette, majd ránk emelte tekintetét. Mikor észrevette Austint a karomban, a szemöldöke egybeszaladt.

- Ki ez? – kérdezte a csöppség felé bökve.

- Nos, pont ezért vagyunk itt – mondta Liam.

- Azért, hogy megkérdezzétek, ki ő?

- Nem! Nem azért! Tudjuk ki ő! – magyarázta Niall, én pedig próbáltam visszatartani a nevetésem.

- Eláruljátok nekem? – kérdezte Simon türelmetlenül.

- Ő Austin – szólaltam meg most én – A buszmegállóban találtam. Egyedül – magyaráztam. Simon bólintott. Eltakartam Austin fülét, és folytattam. – A szülei elhagyták őt – elemeltem a kezeimet a kicsi fülétől.

- Miért vagytok itt? – kérdezte értetlenül.

- Arra gondoltuk adoptáljuk – válaszolt Louis. Simon helyeslően bólintott.

- Oké, fiúk. Megkaptátok a belegyezésemet – azt hittem kiugrok a bőrömből – Csak igent tudok mondani, mert így azok az emberek, akik beképzeltnek tartanak titeket, talán megtisztelnek majd – megköszöntük Simonnak, és leírhatatlanul boldog voltam abban a pillanatban.

A hivatalos adoptálás után visszamentünk a lakásunkba. Leültettem Austint, de rohangálni kezdett, igaz sokszor elesett, de nem nagyon érdekelte. Mi boldogan néztük őt.

- Nem felejtettünk el valamit? – kérdezte Louis. Gondolkodni kezdtünk.

- A méltóságodat?

- Hajápolási termékeket?

- Toy Story maratont?

- Nandos, akciós csirke szárnyak, sült krumplival, és kólával elvitelre? – mindannyian Niallra néztünk. – Mi van? Zayn hajápolási termékeket mondott!  - védekezett Niall.

- Nos, Harry pedig azt mondta, hogy Louis méltóságát – állt ki saját magáért Zayn is.

- Liam pedig Toy Story maratont! – keltem a saját védelmemre.

- Srácok! Arra gondoltam, hogy elfelejtettünk ruhákat venni – mondta Louis, mire mindannyian egyetértettünk abban, hogy Tommonak igaza van.

Sikerült eljutnunk a plázába. Louis mindannyiunkat különböző üzletbe küldött. Miután Austinnak vásároltunk, persze magunknak is beújítottunk pár új ruhát. Én fogtam Austint, míg Louis felsőket keresett nekem, és mindegyikre, amit mutatott rábólintottam.

- Hazza? – szólt Austin, én pedig kíváncsian ránéztem.

- Igen, Szerelmem?

- Fáradt vagyok – dörzsölte meg a szemét.

- Nyugodtan aludj el Kincsem. Nemsokára már az ágyban leszel. – mondtam neki, ő ráhajtotta a fejét a vállamra és lehunyta szemét. Ringatni kezdtem, és előre-hátra lépkedtem, hogy könnyebben elaludjon. Hallottam, halk szuszogását. A fiúk lassan befejezték a vásárlást. Kisiettünk a plázából, kint a paprazzók és a rajongók vártak. Meglepődtem, hogy Austin nem ébredt fel a sikongatásokra és a kiabálásokra. Mindenki arra volt kíváncsi, hogy kit tartok a kezemben, de nem válaszoltam, csak beültem az autóba.

Hazamentünk, átöltöztettem Austint az új pizsamájába, majd lefektettem az ágyba. Megpusziltam a homlokát, a fiúk bejöttek és ők is ugyanúgy cselekedtek mint én, majd kimentek a szobából. Én is átvettem a pizsamám, és befeküdtem Austin mellé. Alaposan megnéztem, hogy nem fog e leesni, majd átöleltem, és lassan én is álomba szenderültem.