1.rész

Helló! Mielőtt bárki elkezdené, hogy lopom a történetet, kértem engedélyt a lánytól, aki valójában írja. A fordítás közben hagytam ki, és írtam hozzá mondatokat, de a lényeg ugyanaz. Pipáljatok, írjatok véleményt, és iratkozzatok fel! Nagyon boldog lennék. Ja, és ezt még a "Caroline" időszakban írták, de én Caroline helyett Taylort írtam bele... Nem húzom tovább a szót, jó olvasást! :)Xx

-Harry! – kiáltott Louis a földszintről. Felsóhajtottam,  feltápászkodtam az ágyról, majd egy szál boxerben lebattyogtam a konyhába, ahol a fiúk tartózkodtak.

- Igen, Uram? – mondtam tréfásan, de barátom csak megforgatta a szemét.

- El tudsz menni vásárolni?  kérdezte, mire az állam a földön koppant. Komolyan?

- Miért nem tudjátok ezt ti elintézni? – tiltakoztam.

- Azért, mert Niall felvásárolná az egész boltot, Liamnak twitcamja lesz, Zayn randizni viszi Perriet, nekem pedig Skypos randim lesz Eleanorral. – magyarázta, majd belekortyolt a kezében szorongatott bögrében lévő tejbe.

- Jó, de legközelebb nem én megyek! – felmentem a szobámba, majd magamra kaptam egy sima fehér pólót, egy farmert és egy fehér Convers cipőt. Felkaptam a kulcsaimat, kisiettem a házból és bepattantam az autómba. Döcögni kezdtem a hipermarket felé, ahol természetesen a paparazzik már vártak rám. Meglepetésemre csak négy vérszívó ácsorgott a bevásárlóközpont előtt.

„HARRY, HARRY IDE!”

„HARRY GONDOLKOZTÁL MÁR AZON, HOGY VISSZASZEREZD TAYLORT?”

„HARRY, UTÁLOD A HAJAD?”

Taylort? Nem! Figyelmen kívül hagytam, minden idióta kérdést, csak besétáltam a boltba, és megvettem mindent, amire szükségünk van.

Kiléptem az áruházból, és azon kezdtem törni a fejem, hogy hová parkoltam. Amint megláttam, elkezdtem a kocsi felé venni az irányt, mikor valami különösre lettem figyelmes. Egy kislányt láttam a buszmegállóban ücsörögni. A földet pásztázta, rövid lábait pedig ütemesen lóbálta. Elhagyatottnak és magányosnak látszott, így odasiettem hozzá. Leguggoltam elé, a haja az arcába lógott, de úgy vettem észre, hogy figyel rám. Rám nézett.

- Kérlek, ne bánts, mint ahogyan anyu és apu – mondta ijedten, mire én összeráncoltam a szemöldököm.

- Nem akarlak bántani, Édesem. Hol vannak a szüleid? – kérdeztem lassan.

- Nem tudom. Azt mondták, egy egész napos buliba mennek, és én nem maradhatok otthon. – mondta aranyosan.

- Ezért hagytak itt? – kérdeztem.

- Azt mondták: „Nőj fel egyedül!” Mit jelent ez? – kérdezte ártatlanul. A szívem szakadt meg. Milyen szülők az ilyenek?

- Semmit. Mi a neved, Drágám? – kérdeztem megint.

- Austin, Uram. – Uramnak hívott. Oké, tehát a szülei fiú nevet adtak neki.

- Tudod, hány éves vagy?

- Hájom – mondta, kezével hármat mutatva, jelezve az életkorát. Elmosolyodtam és bólintottam.

- Kövess engem! – mondtam. Bizonytalannak tűnt. – Ígérem, nem bántalak. – nyugtattam meg.

- Kisujj eskü? – nyújtotta felém kisujját.

- Kisujj eskü. – mondtam, és megráztam vékony kisujját, az én ujjammal. Elmosolyodott, majd leugrott a padról. Felnyújtotta a kezeit, hogy vegyem fel. Felnevettem, majd karjaimba zártam, és felemeltem kis testét. Nevetni kezdett, én pedig elindultam a kocsi felé.

- Hová megyünk, Uram? – kérdezte, mire én felkuncogtam.

- Hívj Hazzának, és most bemutatlak téged a bandatársaimnak – arra gondoltam, adoptálom a kis aranyost.

- Hazza? Furcsa neved van. – mondta, mire én nevetni kezdtem, és ez őt is kuncogásra kényszeríttette. Kinyitottam a kocsiajtót, és óvatosan beültettem őt, majd becsatoltam az övét. Vennem kell egy neki egy gyerekülést, a biztonsága érdekében. Én is beültem a kormány mögé, beindítottam a motort és robogni kezdtünk a lakás felé. Bekapcsoltam a rádiót, ahol a Live While Were Young-ot játszották. Austin elkezdett énekelni, vagyis csak össze-vissza mondogatta a szavakat, miközben dúdolt. Neki egy másik dalt kellene énekelnie, ugyanis ezt nem neki találták ki… Nevetve parkoltam le az autót. Kiszálltam, kinyitottam Austin ajtaját, kicsatoltam, majd a felemeltem pehelysúlyát. Felnyitottam a csomagtartót, és a szatyrokat is a kezembe vettem. Kinyitottam a bejárati ajtót, mire az összes fiú felém kezdett futni, de rögtön megálltak, mikor meglátták a kezemben a kislányt.