9.rész

8 feliratkozó? Jól látom? Nagyon szépen köszönöm, nagyon sokat jelent. Remélem tetszeni fog a rész, jó olvasást! :)Xx

- Harry! Harry! Harry! Har-

- Mi van? – kérdeztem idegesen a nevemet ismételgető Nialltől.

- Találd ki, hogy hová megyünk ma! – mondta izgatottan.

- Sehová, mert nem tudunk – emlékeztettem.

- Tiszta Debbie Downer vagy! És a Debbie Downerek nem viccesek! A vásárba megyünk Harry Styles! – tette keresztbe a karjait, majd hátat fordított nekem. Ezzel azt üzente, hogy most megsértődött.

- Őrült vagy Niall! Nem tudunk úgy elmenni a vásárba, hogy ne figyelnének fel ránk – forgattam meg a szemem.

- Ez csak egy vásár! Inkább töltöd az egész életedet egy lakásban? – kérdezte. Most rajtam volt a sor, hogy megforgassam a szemem.

- Vásárt hallottam! – kiáltotta Louis, és körbe-körbe kezdett futkározni.

- Fiúk! Felébresztettétek Austint – jött le Liam az emeletről, a kezében Austinnal.

- Apu! – dörzsölte a szemét a kislány az egyik kezével, a másikat pedig felém nyújtotta. Rögtön odasprinteltem, és magamhoz öleltem könnyű testét.

- Szépet álmodtál, Kicsim? – adtam egy puszit a homlokára.

- Igen. Rólad álmodtam, és egy királylányról – hajtotta a fejét a vállamra száján pedig mosoly terült el.

- Gyorsan meséld el! Mi történt?

- Megmentetted őt a toronyból, s mikor megmenekült, akkor csókolóztatok és… - teljesen beleélte magát a mesélésbe, de Liam félbeszakította.

- Normális, ha egy három éves ilyeneket álmodik?  - kérdezte homlokát ráncolva.

- Fogalmam sincs…

- A vásár! Menjünk a vásárba! Most! – ugrándozott Niall.

- Niall, tizenegy óra van. A vásár este hét órakor kezdődik – simogatta Louis az ír srác fejét, és úgy beszél hozzá, mint egy elmezavaroshoz, aki nagyon nehezen érti meg a dolgokat. Ezen kicsit elmosolyodtam.

- Tényleg… - gondolkozott el Niall.

- Én is menni akarok! – emelte fel hirtelen a fejér Austin.

- Így már nincsen választásod Harry Baby – eresztett felém egy győztes mosolyt a szőke fiú.

- Jól van! – motyogtam, majd megráztam a hajamat, amire Austin hangos nevetésben tört ki. – Ez tetszik neked, ugye? – kérdeztem ezer wattos mosollyal. Ő folyamatosan kacagott, és válaszul egy bólintást kaptam.

- Még egyszer! – tapsolt kettőt. Megráztam a fejemet.

- Nem nem! – nevettünk mind a ketten. Azt hiszem ez egy olyan pillanat volt, amit soha sem felejtek el. Lehet, hogy másnak ez nem fontos, de nekem ez egy gyönyörű pillanat volt. – Buta Muffin – simogatom meg kócos fejét.

- Azt hiszem, tüsszenteni fogok – figyelmeztetett Niall. Ő már csak így szokta… Ahogyan mondta, úgy is történt, és után rögtön Austin is tüsszentett.

- Egészségetekre! – mondta Liam, engem kicsit felhergelve a folytonos kedvességével. – Mi van? – kérdezte, mikor meglátta az arcomon a grimaszt, amit már jól ismert.

- Rosszul vagyok! – nyögte Niall, és a kezét a hasára tette.

- Feküdj le, Nialler! – fektette le Louis, majd be is takargatta. Azt hiszem, nővéreset szeretett volna játszani…

- Harry! Még mindig megvannak azok a tabletták, amiket akkor szedtél, mikor elpáholt az a fickó? – kérdezte Liam.

- Nincsenek, mert mikor elfogytak, akkor utána már nem is volt rájuk szükségem. Már jól vagyok.

- Apának fáj! – mondta sírós hangon Austin.

- Apának már nem fáj! – javítottam ki őt.

- Apának fájt!

- Igen, így a helyes – bólintottam.

- Niall, nem nézel ki fényesen – jött elő Zayn is, és odasietett Niallhoz. Louis megrázta a fejét, és közölte Zaynnel, hogy nem engedheti meg, hogy odamenjen Niallhoz, ugyanis akkor nem gyógyul meg, és akkor rossz hírnevet kap majd a kórháza.

- Nem érzem jól magam! – sírt Austin is, majd a Horan fiú is rákezdett a panaszkodásra.