13.rész

Annyira szégyenlem magam. Már december óta nem hoztam új részt, pedig bevallom őszintén lett volna rá időm, csak egy "kicsit" lusta vagyok. Remélem, hogy azért még mindig olvassátok a blogot, ha igen, akkor minden életjelnek nagyon örülök. A következő részt nem tudom, mikor tudom majd hozni, mert valószínűleg büntetést kapok majd, és el fogják venni a laptopom. De addig is, itt az új rész, remélem tetszik. 
Megan H. 

- És, hogyan birkóztok meg a lányokkal, srácok? – kérdezte a műsorvezető - Őrült dolog lehet mindenhol sikítást hallani, akárhová mentek.

- Igazából nem „birkózunk meg” vele. Csak el kell fogadnunk a hírnevet, a rajongókat, és mindent, ami körülöttünk forog – válaszolta Liam, mi pedig hevesen bólogattunk.

- Egyetértek. Láttam, hogy Harry valakinek boldog születésnapot kívánt twitteren – vicsorgott rám a nő, majd szinte a számba nyomta a mikrofont.

- Nos, igen. A Kincsemnek ma van a születésnapja – mosolyogtam.

- Itt van most a kislány?

- Nem, most éppen nem. A hotelban van az anyukámmal – Miamiban vagyunk, az interjú előtt volt egy koncertünk, és most olyan 23 óra lehet. Ez nagyon kimerítő egy olyan kislánynak, mint ő.

- Á, értem. Viszont, van róla egy videónk, ami talán a legédesebb dolog a világon. Nézzük – fordult a kamera felé, majd egy hatalmas képernyőn megjelent, ahogyan Austin Louisval táncol. Louis mindkét kezét fogja, és ide - oda lóbálja őket. Már láttam párszor a videót, de csak most tűnt fel, hogy én is szerepelek benne. A konyhában vagyunk, éjszaka van, de semelyikünk sem fáradt. Megengedtem Austinnak, hogy fent maradjon, egyszer - kétszer ez is belefér – Imádnivaló volt – fordult felénk a hölgy, miután vége lett a videónak – Úgy látszik az idő lejárt. Szeretném megköszönni a One Directionnek, hogy itt voltak, az új albumuk, a Midnight Memories már kapható a boltokban – tette hozzá, mi integettünk, végül vége lett a műsornak.

- Ez egy gyors interjú volt – suttogta Zayn. Felálltunk, megköszöntük a műsorvezetőnek, majd elindultunk.

- Ha már a városban vagyunk vennünk kéne valamit Autinnak – javasolta Niall. Bementünk egy játékboltba – elég furcsa, hogy éjfélkor nyitva volt – és elkezdtünk nézelődni. Hamar végezni akartam, hogy végre visszaérjünk a hotelba, lássam Austint, és pihenhessek. Mikor nagy nehézségek árán találtunk ajándékot, visszaindultunk a hotelba. A fiúk bementek a szobájukba, és én is elindultam a sajátom felé. Már messziről kiszűrődött a nevetés. Mikor beléptem, láttam, hogy anya éppen kontyot készít Austinnak.

- Ennyi csináltatok, amíg nem voltam itt? – kérdeztem hitetlenkedve.

- Apu! – kiáltotta Austin. Megvárta, míg anya befejezi a haját, csak azután futott oda hozzám. Felkaptam, és megpörgettem a levegőben, majd leültettem az ölembe.

- Milyen napod volt?

- Nagyon jó! Mami játszott velem – mesélte, hatalmas vigyorral.

- Akkor örülök – mosolyogtam anyára.

- Ő a legaranyosabb kislány, akit valaha láttam – simította meg Austin haját anya.

- Hoztam neked valamit, de először bemegyünk mindegyik fiúhoz, és követeljük tőlük az ajándékodat. Oké? – a szeme kikerekedett, és boldogan tapsolt párat. – Mindjárt jövünk anyu- pusziltam meg anya arcát, majd megfogtam Austin kezét, és elsétáltam vele Niall ajtajáig. Bekopogtam. Hosszas várakozás után végre kinyitotta az ajtót.

- Austin ajándékait. Most! – próbáltam ijesztőnek tűnni, de a végére elnevettem magam.

- Máris – szaladt be. Addig átléptünk Liamhez.

- Kopoghatok én?  - pislogott fel rám Austin. Bólintottam. Óvatosan megkopogtatta az ajtót. Először azt hittem nem hallja meg, de aztán megjelent Liam feje az ajtóban.

- Ajándékozás van? – kérdezte izgatottan. Austin bólogatott, Liam pedig felmutatta a mutatóujját, hogy egy perc, és hozza az ajándékot. Pár perc múlva már mindenki az én hotelszobámban volt, és az ajándékát szorongatta.

- Az enyémet először! – pattant fel Louis. A kislány nem igazán boldogult a kibontással, így Lou gyorsan kisegítette. Mikor Austin meglátta az ajándékát, kissé felsikított.

- Egy plüssmaci! – kiáltotta. Vadul ölelgetni kezdte a puha állatkát. – Köszönöm.

- Nagyon szívesen, Édesem – nyomott egy puszit Louis a fejére.

- Én jövök – adta át az ajándékát Zayn. Egy játék baba ült nemsokára a mackó társaságában. Remélem nem kell majd tea partikon részt vennem velük…

- Az lesz a neve, hogy… öhm… Annabell! – simogatta meg Austin a baba fejét.

- Igazából mi Liammel együtt vettünk ajándékot – húzott elő a háta mögül Niall egy cuki egybe részes pizsamát.

- Apu! Hordhatom ezt alváshoz?

- Persze, Muffin – Austin még egyszer megköszönte a fiúk ajándékait, és végre én következtem. Bementem a gardróbba, és kihoztam a kis, lila triciklit. Visszamentem a többiekhez, és letettem a járgányt Austin elé. Gyorsan felugrott rá, és még a szája is tátva maradt. Felnevettem, mert akárhogyan is próbálta tekerni, nem sikerült neki. Óvatosan meglöktem, és azután körbe – körbe ment a triciklijével. Vagy integetett nekünk, mintha az angol királynő lenne, vagy elképzelte, hogy az autópályán vezeti az új autóját, de mindig kitalált valamit.

- Austin! Késő van. Vedd fel a pizsamád, és megyünk aludni – mondtam. Próbált leszállni a tricikliről, de nem tudott. Mielőtt leesett volna, gyorsan odasiettem, és leemeltem.

- Várj! Harry! – anya sietett be a szobába – Beígértem Austinnak egy habfürdőt – megráztam a fejem, és leültettem Austint az ágyra.

- Ne! Apu, légyszi! – ölelt meg fáradtan. Sóhajtottam, megpusziltam a haját, és bevittem a fürdőszobába.

- Oké – engedtem meg a vizet – Most leteszlek, és mami megfürdet majd.

- Kell a pizsim! – kiáltott utánam Austin.

- Mami majd beviszi – nyögtem fáradtan, és elterültem az ágyon. Éreztem, ahogyan a szemhéjam lecsukódik, majd elsötétült, és elnémult minden