Annyira szégyenlem magam. Már december óta nem hoztam új részt, pedig bevallom őszintén lett volna rá időm, csak egy "kicsit" lusta vagyok. Remélem, hogy azért még mindig olvassátok a blogot, ha igen, akkor minden életjelnek nagyon örülök. A következő részt nem tudom, mikor tudom majd hozni, mert valószínűleg büntetést kapok majd, és el fogják venni a laptopom. De addig is, itt az új rész, remélem tetszik.
Megan H.
- És, hogyan birkóztok meg a lányokkal, srácok? – kérdezte a
műsorvezető - Őrült dolog lehet mindenhol sikítást hallani, akárhová mentek.
- Igazából nem „birkózunk meg” vele. Csak el kell fogadnunk
a hírnevet, a rajongókat, és mindent, ami körülöttünk forog – válaszolta Liam,
mi pedig hevesen bólogattunk.
- Egyetértek. Láttam, hogy Harry valakinek boldog
születésnapot kívánt twitteren – vicsorgott rám a nő, majd szinte a számba
nyomta a mikrofont.
- Nos, igen. A Kincsemnek ma van a születésnapja – mosolyogtam.
- Itt van most a kislány?
- Nem, most éppen nem. A hotelban van az anyukámmal –
Miamiban vagyunk, az interjú előtt volt egy koncertünk, és most olyan 23 óra
lehet. Ez nagyon kimerítő egy olyan kislánynak, mint ő.
- Á, értem. Viszont, van róla egy videónk, ami talán a
legédesebb dolog a világon. Nézzük – fordult a kamera felé, majd egy hatalmas
képernyőn megjelent, ahogyan Austin Louisval táncol. Louis mindkét kezét fogja,
és ide - oda lóbálja őket. Már láttam párszor a videót, de csak most tűnt fel,
hogy én is szerepelek benne. A konyhában vagyunk, éjszaka van, de semelyikünk
sem fáradt. Megengedtem Austinnak, hogy fent maradjon, egyszer - kétszer ez is
belefér – Imádnivaló volt – fordult felénk a hölgy, miután vége lett a videónak
– Úgy látszik az idő lejárt. Szeretném megköszönni a One Directionnek, hogy itt
voltak, az új albumuk, a Midnight Memories már kapható a boltokban – tette hozzá,
mi integettünk, végül vége lett a műsornak.
- Ez egy gyors interjú volt – suttogta Zayn. Felálltunk,
megköszöntük a műsorvezetőnek, majd elindultunk.
- Ha már a városban vagyunk vennünk kéne valamit Autinnak –
javasolta Niall. Bementünk egy játékboltba – elég furcsa, hogy éjfélkor nyitva
volt – és elkezdtünk nézelődni. Hamar végezni akartam, hogy végre visszaérjünk
a hotelba, lássam Austint, és pihenhessek. Mikor nagy nehézségek árán találtunk
ajándékot, visszaindultunk a hotelba. A fiúk bementek a szobájukba, és én is
elindultam a sajátom felé. Már messziről kiszűrődött a nevetés. Mikor beléptem,
láttam, hogy anya éppen kontyot készít Austinnak.
- Ennyi csináltatok, amíg nem voltam itt? – kérdeztem hitetlenkedve.
- Apu! – kiáltotta Austin. Megvárta, míg anya befejezi a
haját, csak azután futott oda hozzám. Felkaptam, és megpörgettem a levegőben,
majd leültettem az ölembe.
- Milyen napod volt?
- Nagyon jó! Mami játszott velem – mesélte, hatalmas
vigyorral.
- Akkor örülök – mosolyogtam anyára.
- Ő a legaranyosabb kislány, akit valaha láttam – simította meg
Austin haját anya.
- Hoztam neked valamit, de először bemegyünk mindegyik
fiúhoz, és követeljük tőlük az ajándékodat. Oké? – a szeme kikerekedett, és
boldogan tapsolt párat. – Mindjárt jövünk anyu- pusziltam meg anya arcát, majd
megfogtam Austin kezét, és elsétáltam vele Niall ajtajáig. Bekopogtam. Hosszas
várakozás után végre kinyitotta az ajtót.
- Austin ajándékait. Most! – próbáltam ijesztőnek tűnni, de
a végére elnevettem magam.
- Máris – szaladt be. Addig átléptünk Liamhez.
- Kopoghatok én? -
pislogott fel rám Austin. Bólintottam. Óvatosan megkopogtatta az ajtót. Először
azt hittem nem hallja meg, de aztán megjelent Liam feje az ajtóban.
- Ajándékozás van? – kérdezte izgatottan. Austin bólogatott,
Liam pedig felmutatta a mutatóujját, hogy egy perc, és hozza az ajándékot. Pár
perc múlva már mindenki az én hotelszobámban volt, és az ajándékát szorongatta.
- Az enyémet először! – pattant fel Louis. A kislány nem
igazán boldogult a kibontással, így Lou gyorsan kisegítette. Mikor Austin
meglátta az ajándékát, kissé felsikított.
- Egy plüssmaci! – kiáltotta. Vadul ölelgetni kezdte a puha
állatkát. – Köszönöm.
- Nagyon szívesen, Édesem – nyomott egy puszit Louis a
fejére.
- Én jövök – adta át az ajándékát Zayn. Egy játék baba ült
nemsokára a mackó társaságában. Remélem nem kell majd tea partikon részt vennem
velük…
- Az lesz a neve, hogy… öhm… Annabell! – simogatta meg
Austin a baba fejét.
- Igazából mi Liammel együtt vettünk ajándékot – húzott elő
a háta mögül Niall egy cuki egybe részes pizsamát.
- Apu! Hordhatom ezt alváshoz?
- Persze, Muffin – Austin még egyszer megköszönte a fiúk
ajándékait, és végre én következtem. Bementem a gardróbba, és kihoztam a kis,
lila triciklit. Visszamentem a többiekhez, és letettem a járgányt Austin elé.
Gyorsan felugrott rá, és még a szája is tátva maradt. Felnevettem, mert
akárhogyan is próbálta tekerni, nem sikerült neki. Óvatosan meglöktem, és
azután körbe – körbe ment a triciklijével. Vagy integetett nekünk, mintha az
angol királynő lenne, vagy elképzelte, hogy az autópályán vezeti az új autóját,
de mindig kitalált valamit.
- Austin! Késő van. Vedd fel a pizsamád, és megyünk aludni –
mondtam. Próbált leszállni a tricikliről, de nem tudott. Mielőtt leesett volna,
gyorsan odasiettem, és leemeltem.
- Várj! Harry! – anya sietett be a szobába – Beígértem Austinnak
egy habfürdőt – megráztam a fejem, és leültettem Austint az ágyra.
- Ne! Apu, légyszi! – ölelt meg fáradtan. Sóhajtottam,
megpusziltam a haját, és bevittem a fürdőszobába.
- Oké – engedtem meg a vizet – Most leteszlek, és mami
megfürdet majd.
- Kell a pizsim! – kiáltott utánam Austin.
- Mami majd beviszi – nyögtem fáradtan, és elterültem az ágyon. Éreztem,
ahogyan a szemhéjam lecsukódik, majd elsötétült, és elnémult minden
